IGAZ TÖRTÉNET
Egyik bányász családban, a bányász iskolás lánya, lelki szomjúsággal olvasta a Bibliáját. Mikor ezt édesapja meglátta, haragosan rászólt: Kislányom, miért olvasod azt a mesét? Inkább olvasd tankönyveidet, a leckédet! A bányász többször is rászólt lányára, amikor az Bibliát olvasott. Ne olvassa azokat a meséket. Egyik napon, a bányász apa korábban jött haza a munkából a megszokott időnél. A lányát akkor is a Bibliája mellett találta. Keményen szólt a lányához: „Mondtam már kislányom, hogy ne olvasd azt a mesét!” És magához vette a lánya Bibliáját. Másnap reggel, a bányász apa ismét a bányába ment dolgozni, 32 bányász társával. Javában folyt a munka a bánya mélyén, amikor hirtelen légrobbanás rázta meg a bányát, és a bánya bejárata beomlott; elszakítva a 33 bányászt a külvilágtól. A mentőosztag azonnal a mentésükre indult, de csak 3 nap múlva tudták kiásni őket a romok alól. Addigra már mind a 33 bányász halott volt. Köztük a kislány édesapja is. Amikor felhozták őket a felszínre, a kislány édesapja, mellén szorongatta a Bibliát. A kislány kezébe vette, belelapozott, és a Biblia végén rábukkant édesapja írására, s ezt olvasta: „Tévedtem. A Biblia nem mese, hanem halálosan igaz történet! Kislányom, lehet, hogy itt a földön már nem találkozhatunk többé, de a mennyben igen!” És az édesapja aláírta a nevét. Ugyancsak a 32 bányász társa is, aláírta a nevét. Ezek a bányászok az utolsó órában még rádöbbentek, hogy a Biblia nem mese, hanem halálosan komoly és igaz történet. És megmenekültek a kárhozatból az üdvösségre!
Ez a bányász tragédia, bárcsak volna intő példa mindazok számára, akik a Bibliát csak mesének tartják. És még időben rádöbbennének arra, hogy a Biblia nem mese, hanem halálosan komoly és igaz történet; és még időben elfogadnák a Bibliában feléjük nyújtott kegyelmet és bűnbocsánatot, hogy az örök élet, az üdvösség lehetne osztályrészük, az örök kárhozat helyett.