Ujjongjatok az Úrnak!
Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. (2Kor 5,17)
Ezért ujjongjatok! JUBILATE, DEO!
Örvendj, egész föld, az Istennek! Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét! Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem. (Zsolt 66,1-2.20)
Pecznyík Pál bizonyságtétele:
Éljünk és járjunk Lélek szerint!
Galata. 5, 24-26.
Kedves hallgatóim! Kétféleképpen lehet élni ezen a földön; Krisztussal és Krisztus nélkül. Létezik egy régi és egy új élet. A régi élet az, melybe beleszülettünk. Ez a bűn által megrontott régi természet. Ezért, Isten számára, teljességgel alkalmatlan. Miért? Azért mert az ember, a Sátán csábítására, szembe fordult Teremtőjével. Megtagadta az Isten iránti engedelmességet, szófogadást. Ha Isten azt mondta: jobbra menjen, ő azért is, ballra ment. Intette az embert: ne egyen a tiltott fáról, ő azért is evett. És engedetlenségével, teljesen a Sátán hatalma és uralma alá került. A Galata levél 5. részében, a 24-26. versben, Isten megváltott népéről olvashatunk. Pál apostol szavait olvasom: „Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk. Ne legyünk hiú dicsőségkívánók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők!” Mit kíván tőlünk a mi Urunk? Azt, hogy Lélek szerint éljünk és járjunk. Isten szemében, a Szentlélek nélküli élet, egyenlő a lelki halállal! Ezért, a Krisztus nélkül élő ember, két lábon járó koporsó. De milyen nagy kegyelem, hogy ebből a járó koporsóból, ki lehet lépni, hit által! Miként a naini ifjú is kilépett, Jézus szavára! Ha bár ő, akkor, még csak erre a földi életre támadt fel. Az Úr Jézus, a lelki halálból támasztja fel azokat, akik az igehirdetések alkalmain, nem csak hallgatják, hanem meg is hallják, Isten haza hívó szavát! És végleg szakítanak, eddigi rabtartójukkal, a Sátánnal. Elfordulnak tőle, és arcukkal, életükkel, teljesen Isten felé fordulnak. Elhiszik, hogy az Úr Jézus, ó emberüket, minden bűnével és kívánságával együtt, véglegesen odaszegezte a keresztfára! Hitük alapján, indulatuk és kívánságuk, keresztre van feszítve. És egy érthetetlen és felfoghatatlan csere folytán, egy új és örökkévaló élet részeseivé lettek, vagyis, újjászülettek a Szentlélek által! Ettől kezdve, két természettel rendelkeznek. Egy régivel és egy újjal. A régi természetük testi, az új természetük pedig lelki természet. Ezt a két természetet, társbérletnek is nevezhetjük. Hiszen a régi lakásba, beköltözött egy új személy, ez pedig maga a Szentlélek Isten! Pál apostol ezért nevezi testünket, a Szentlélek templomának. A templom pedig, soha sem lehet Isten ellenes dolgoknak, bűnös kívánságoknak és szenvedélyeknek lakhelye. Hogyan is szól az intés? „Isten temploma szent, azok vagytok ti”! Mi mégis milyen sokszor megszomorítjuk mennyei Atyánkat, amikor úgy élünk, úgy viselkedünk, hogy a világ fiai ezt látva; azt mondják: ha ilyen savanyú, ha ilyen örömtelen a keresztyén élet, akkor én nem is kérek belőle! Ezzel pedig nem hogy vonzanánk az embereket Krisztushoz, hanem még jobban eltaszítjuk őket tőle. De van még más szomorú vonása is a hívő keresztyén életnek. Nos, ilyen a hiú dicsőségre vágyó élet. Amikor a hívő ember, nem az Úrnak, hanem önmagának akar dicsőséget szerezni. Ez viszont egyenlő a lopással. Meglopjuk Isten dicsőségét! Pedig Urunk, határozottan jelentette ki: „Dicsőségemet, másnak nem adom!” Soha ne feledjük el, hogy a dicséret és dicsőség, egyedül az örökkévaló Istent illeti meg! A látható és láthatatlan világban egyaránt. Ezt soha senki sem veheti el tőle. Mert Ő a Teremtő, Ő a mindenható! Az is szomorú vonása a hívő ember életének, hogy ingerli felebarátját és irigykedik rá. Az ingerlés és irigykedés, szintén ó emberi természet bennünk. Irigységet vált ki szívünkből, ha azt látjuk, hogy a másik igehirdetőt többen hallgatják, mint minket. De ezt az ó emberi irigységet, csak az Úr Jézus tudja elhallgattatni bennünk, Lelke által. Sajnos, az irigység, nagyon sok viszálynak a melegágya. Megrontja a családi, testvéri és munkatársi kapcsolatunkat. De a hívő magatartás, nem ilyen. Ábrahám nem irigyelte Lótot, amikor az a jobb legelőt választotta. Ő megelégedett azzal, amibe Isten helyezte őt. És a jobbik rész mégis neki jutott és nem Lótnak. Isten népe tehát, aki a hit birtokosa itt a földön, nem rendelkezik nagy vagyon felett. Nem él fényűző palotában. Ám lelki kincsekben mégis olyan gazdag, hogy a leggazdagabb milliárdossal sem cserélne soha. Mivel ő királyi gyermek, és reá királyi örökség vár a mennyben. Ezért mindaz, aki Lélek szerint él és jár, részese lesz ennek a csodálatos királyi örökségnek. Ámen.