Lukátsi Vilma:
NE FÉLJETEK!
| Félelmetes korban élünk, bármerre nézünk, nyugtalanság vibrál benne, mintha más nem is lenne! Ami tetszik, az ártalom, csupa izgalom! A félelem már lelki állapot: kezdjük a napot, és szembenéz valami! Hogy félünk, nem merjük megvallani, inkább kerüljük a csendet, mert szívünk reszket. (Forrás: Vetés és Aratás 2001/4.) | Pedig hinnünk kellene, hogy ellene mi önmagunk nem küzdhetünk, - de van Istenünk, Akinek közelében semmi sincs, amitõl féljen nyugtalan korunk gyermeke! A félelmet Õ gyõzi le! Nem látható a fegyvere, mégis menedék, bár kõfala, sánca nincsen, erõs vár az Isten! Szeretetébe burkolva, mintha páncél volna a félõ ember lelkén! Nem elrejtõzni: élni bátran az ellenség országában, s hallani szavát: veletek leszek! Ne féljetek! |
