AZ ÜNNEP EVANGÉLIUMI KÖLTEMÉNYE
Versmisszió
BOLDOG EMBER…
Mióta az ember, élete menetét
nem Istenre bízta, saját kézbe vette;
így a Vele járó élet nagy örömét,
vezető szerepét, végleg elvesztette.
Balgán azt gondolja: van esze, két keze,
pénze és vagyona, neki ez épp elég.
Ám nem számol azzal, ha tűzvész vagy
villámcsapás nyomán háza, egy napon porig ég.
Büszke öntudattal építi jövőjét,
nő a gazdagsága, lám minden sikerül.
És nem veszi észre, hogy parányi ráksejt,
kezd már növekedni, szervezetén belül.
De csak hajt az ember, mert kevés a mi van,
mire megöregszik, mindene meglegyen.
Szomszéd házánál is szebb legyen az övé,
házak közt palota, keleti kényelem.
Azonban történt egy váratlan fordulat,
mentőkocsi állt meg, a palota előtt;
és a magabízó erős büszke ember,
szörnyű kínok között, korházi ágyra dőlt.
Isten nélkül a lét, gazdagon is szegény,
mit ér a vagyona, díszes háza, telke;
egy szalmaszálat sem vihet el magával,
és a kárhozatba jut hitetlen lelke.
Ezért boldog ember, ki Istennel számol,
tudja: a földinél van szebb új hazája;
s ha földi élete egy napon véget ér,
megváltott gyermekét, Isten abba várja.
Pecznyík Pál
Megjegyzés: A vers a szerző által internetes közlésre, számomra engedélyezett új, máshol még nem publikált írása. <><