Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. (Jn 1,16)
Mit a törvény rendelt nekünk, Nem tudtuk betölteni; S kárhozatot érdemeltünk Mi, harag gyermekei. - De Isten elküldte Fiát, Ki emberré lett értünk. A törvénynek eleget tett, És a veszélyből kimentett, Kiengesztelt Istennel. - Eljött hozzánk az üdvösség, Mely kegyelemből árad; Jóra nincs bennünk tehetség, Erőnk hiába fárad. De a hit Krisztusra tekint, Ki örök érdeme szerint Közbenjáró lett értünk. (EÉ 320) - "Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jött el." (Jn 1,17)
Isten népe a világban
János 17, 15.
Kedves hallgatóim! János evangéliumából, Jézus főpapi imájából olvasok fel 1 verset, a 17-ik fejezet 15-ik versét, Jézus szavait: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól”. Isten megváltott népének nem ez a földi hon az igazi hazája. Ebben: csupán néhány évtizedig sátorozik. Miképpen Izrael fiai sátoroztak 40 évig a Sínai pusztában. Isten népének igazi örökkévaló otthona, a mennyben van. Ha bár abba; csak, feltámadása után, teheti be lábát. De Megváltó Urunk szavai alapján, mennyei Atyánk oltalma és védelme alatt, biztonságban sátorozhatunk, már itt a földön is. Erre a biztonságra és védelemre pedig, nagyon is szükségünk van! Hiszen ős ellenségünk a Sátán, még mindig uralmat gyakorol a földön. És az általa elcsábított embereket semmiképpen nem a karja kiengedni hatalma alól. Ezért van nagy öröm Isten angyalai előtt, egy bűnös ember megtérésén! Ha egy megtért ember, kiszabadul a Sátán fogságából. Isten megváltott gyermekeinek azonban, felelős megbízatásuk is van, még pedig addig, amíg el nem hangzik feléjük az égi hazahívó szó! Ez a fontos megbízatás pedig nem más, mint az Úr Jézusról való hűséges bizonyságtétel, a világ fiai előtt! Bizonyára, nem könnyű feladat ez, egy olyan világban, ahol Isten tisztelete, imádata helyett, istentagadás, istenkáromlás és a szabadosság virágzik. Ahol az iszákosság, a drog, paráznaság, bálványimádás bűne úgy terjed, mint fertőző betegség. Az erkölcs pedig, régtől a padlón hever. Ahol a bűnt már nem szégyen, hanem még hivalkodnak is vele. És így, Isten gyermekeit is fenyegeti a csábítás veszélye. Ezért nem csoda, ha ilyen körülmények között, Jézusról szóló bizonyságtételük, legtöbbször, a hitetlenség és visszautasítás kemény falába ütközik. És ha megkérdeznek némely világi embert, hogy olvas-e Bibliát, legtöbbször, nemleges választ kapnak. Csak elvétve találkoznak olyan emberrel, aki szívesen figyel bizonyságtételükre és elismeri Isten létezését és mindenhatóságát! Megérti, hogy néki magának is, létfontosságú kérdés: hol fogja eltölteni az örökkévalóságot! Örök fényben e, vagy örök sötétségben. Isten megváltott népe is, ugyanúgy idegen ezen a földön, miképpen Jézus volt, népe között. Még Názáret népe sem ismerte föl Benne, Isten egyszülött Fiát, a Fiú Istent! A népe között végbevitt gyógyításai és csodái láttán sem. Csupán magukhoz hasonló, egyszerű életű tanító Rabbit láttak benne. Mivel – lelkileg – vakok voltak, papjaikkal, vezetőikkel együtt. Sőt, vezetőik még rajtuk is túltettek, mert azt hangoztatták, hogy Jézus, ördög által űzi ki az ördögöket, a megszállott emberekből. Szombat-ünneprontót láttak benne, aki igyekezett megnyirbálni, tekintélyüket, a nép előtt. Nos, Isten gyermekei, ilyen hitetlen és Isten ellen lázadó és bűnöket halmozó közegben élik napjaikat, éveiket. Még jó, ha – tettlegesen – nem bántják őket. Habár, távoli országokban, már egyre jobban terjed a keresztyének üldözése! Az üldözök, talán nem is sejtik, hogy hívő testvéreink drága lelkének nem árthatnak! Csak lelkük sátorában tehetnek kárt. Lelkük sátra pedig, úgyis, előbb vagy utóbb romba dől, és itt marad. Őket az a boldog hit és bizonyosság élteti, hogy a feltámadás nagy napján, hallhatatlan lelkük, egy dicsőséges és romolhatatlan új testet, új fehér ruhát ölthet fel magára; melyet majd sohasem kell levetnie. És az a boldog bizonyosság élteti Isten gyermekeit, hogy minden múló nappal közelebb kerülhetnek, új és örökkévaló dicsőséges otthonukhoz, melyet Isten régen elkészített megváltott gyermekei számára. Ezért ők boldog reménységgel várják, azt a szép pillanatot, melyben Isten, kiemeli őket, ebből az elmúló világból, hogy Vele élhessenek örökké, dicsőséges országában! Ezért, mérhetetlen sokat veszítenek azok, akik – könnyelműen – megvetik az Isten népéhez való tartozást. Akik azt gondolják, hogy a földi paradicsomnál nincs szebb élet. És mivel nem hisznek a túlvilági életben, ezért számukra a temető; végállomás. Isten őrizzen mindenkit, az ilyen szomorú szemlélettől. Hiszen a földi lét, csak átszállóhely a lélek számára. Pillanatnyi idő, az örökkévalósághoz képest. Isten drága hívása azonban, csak halálunk percéig érvényes! Aki ezt nem veszi figyelembe, az a kárhozatban fog gyötrődni miatta, örökké! Áldott legyen Isten, aki a bűnbánókat még ma is hívja magához, abba a honba, melyet elkészített számukra. Ámen.
Pecznyík Pál