Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. (Róm 5,8)
Böjt 2. hetében azért emlékeztethetjük Istent örökkévaló irgalmára, mert ő már mindent megtett a mi üdvösségünkért! Benne vagyunk-e már ebben a kővárban; a Krisztusban, s él-e ő mibennünk?! Az igéslapon Jézus ajánlatát találjuk; élünk-e a lehetőséggel?
Koncz András fotója (http://www.eurochrist.net/hungary/)
Pecznyík Pál bizonyságtétele
A töviskorona üzenete
I. Mózes 3, 17-18.
Kedves hallgatóim! A mai alkalommal, a Biblia 3 könyvéből szeretném idézni Urunk hozzánk szóló üzenetét. Ahogyan azt, a bibliai könyvek írói megörökítették számunkra. Az első idézet: Mózes első könyvében van följegyezve, a harmadik fejezet, 17-18-ik versében: „Az embernek pedig monda /az Úr/: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról. Átkozott legyen a föld temiattad, tövist és bogáncskórót teremjen tenéked”. A második idézet: Máté. 27-ik fejezetében a 28-29-ik versben így hangzik: „És levetkőztetvén őt /már, mint Jézust/ bíborpalástot adának reá. És tövisből font koronát tőnek a fejére”. A harmadik idézet: Jelenések könyvének, 19-ik fejezetében, a 11-12-versben van följegyezve: „És láttam, hogy az ég megnyílt, és íme, volt egy fehér ló, és aki azon ült, hivatik hívnek és igaznak, és az ő fején sok korona”. Már kezdettől fogva, a földi királyok mind, fejükön koronát viseltek. Így van ez még napjainkban is. Most azonban egy töviskoronáról szeretnék szólni, melyet barbár katonák fontak töviságakból, és azt, csak egyetlen király viselte a fején, néhány órán át, ez a Király pedig, a királyok Királya, Jézus Krisztus volt! Ez a töviskorona azonban, a mi szégyenkoronánk volt, melyet bűneink miatt, nekünk kellett volna viselnünk, mint szégyenkoronát. Mi emberek, bizonyára nem látunk semmi különbséget, Mózes első könyvében említett tövisbokor és évezredek múltán a Jeruzsálemi római őrség udvarán felnőtt tövisbokor között. Lényege, mindkét bokornak a tövis volt. Ám Jézus töviskoronája és mennyei dicsőséges koronája között, mérhetetlenül nagy a különbség. Nos, ezt a nagy különbséget, lehetetlen, hogy ne vegyük észre. A tövisek, mire emlékeztetnek minket? A bűneinkre! Mint ahogy a tövisbokor mindig az marad, ugyan úgy a bűn is, mindig bűn marad. Lehet feldíszíteni, felcicomázni, az mégis bűn marad. A mindent tudó Isten, bizonyára már tudta előre, hogy az a tövisbokor melyet teremtett, annak sokadik utódja, szolgáltatni fogja majd, azt a szégyen töviskoronát, melyet a Golgotán szent Fia fog viselni, a bűnösök helyett! Sok halálra ítéltről és mártírról hallottam már, de olyanról még egyről sem, aki a fején töviskoronát hordott volna. Ezt a szégyenkoronát, csak egyetlen Király viselte, a mi Megváltó Urunk, Jézus Krisztus! Helyettünk, bűnösök helyett, helyettem és helyetted, kedves hallgatóm. Ezek a vértserkentő tövisek, elkövetett bűneinkre emlékeztetnek minket. Elgondolkozhatunk azon, hogy egyetlen elkövetett bűnűnk is, milyen nagy fájdalmat okozhat, drága Megváltó Urunknak! És mennyei Atyánknak! Közülünk bűnösök közül, még senki sem tapasztalta meg, a töviskoszorú okozta nagy fájdalmat. Ezért, fel sem tudjuk fogni, milyen nagy fájdalmat érezhetett a mi drága Megváltónk, amikor ott az őrség udvarán, a kínzásokban kéjelgő katonák, vad mozdulattal, Urunk fejére nyomták a töviskoronát! A katonáknak, nem kellett messze menniük tövisekért. A tövisbokor ott volt az udvarukon. Három olyan kínzóeszköz volt a katonák kezében, melyekkel Urunkat kínozták. Korbács, tövis és szögek. Ezeken kívül, gúny, szidás, levetkőztetés. Mindezeket ő kapta, a szent és bűntelen, helyettünk, bűnt kedvelő bűnösök helyett! Nem csoda, ha drága Urunkat, a nép vezetői, gonosznak nyilvánították. Gondoljunk csak bele: minden ember bűnét, a mienket, az előttünk és utánunk jövő nemzedékek bűnét mind, önmagára vállalta! Nem csoda, ha még az Atyja is elfordult tőle, rövid időre. Mert nem látott mást a kereszten, csak egy hatalmas bűn-hegyet, mely halálra nyomta drága Fiát! Hála legyen Istennek, hogy ez a teljes kudarcnak tűnő esemény, végül diadalmas győzelemmel végződött! Mert Jézus élve lépett ki a sziklasírból! És mennybemenetele óta, ott ül az Atya jobbján. A legcsodálatosabb és legragyogóbb, dicsőséges koronával a fején! Bizonyságtételemben, sok szó esett a töviskoronáról. De mi az üzenete a számunkra? Főképpen az, hogy Isten, megkímélt minket a töviskorona viselésétől. Ha bár azt, mi bűnösök érdemeltük volna meg! Mégpedig méltán! Okuljunk, Megváltónk szenvedéséből, és ne okozzunk több fájdalmat, mennyei Atyánknak, megváltott életünkkel! Ámen.