Jézus megdicsőülése
Az ÚR Jézus a világ Világossága.
Ő mondta: Ti vagytok a világ világossága! Dicsőítsük Urunkat és Istenünket egész életünkkel, hogy ő is megdicsőülhessen bennünk és általunk és így részesülhessünk örök, mennyei dicsőségében!
"Fölötted ott ragyog az ÚR, dicsősége meglátszik rajtad." (Ézs 60,2)
Van Valakim!
Van Valakim, ki megbocsát,
Ha vétkezik szegény fejem,
S bajomhoz is megérkezik,
Ha messzire is elkóborol netán szívem.
Szeretete utolér, és visszavisszen oda,
Ahol testvérszívek vannak velem,
Oda, hova kerítést von a KEGYELEM!
Van Valakim, ki még soha el nem hagyott,
Van Valakim, ki úgy szeret, ahogy vagyok!
Füle Lajos
* * * * *
Pecznyík Pál bizonyságtétele
Krisztus példája
Filippi 2, 5-11.
Kedves hallgatóim! Hallgassátok meg Urunk igéjét, kellő figyelemmel és áhítattal, a Filippi levélből, a második fejezet, 5-11-ig terjedő verseit. „Azt törekedjetek megvalósítani magatokban, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem dicsőségéről lemondott, szolgai formát vett fel, emberekhez lett hasonlóvá, és magatartásában is embernek bizonyult: megalázta magát és engedelmessé lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt az Isten, mindenek fölé, és azt a nevet adományozta néki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd, meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké: és minden nyelv vallja, hogy JÉZUS KRISZTUS ÚR az Atya Isten dicsőségére”. Ezekben a felolvasott versekben Isten, Pál Apostolon keresztül, olyan csodálatos példát állított elénk, melyből csak egyetlen egy létezik a földön. A világteremtő Úr, Jézus Krisztus, a királyok Királya és uraknak Ura, egy rövid időre, lemondott mennyei dicsőségéről, még a rabszolgáknál is mélyebbre alázkodott, midőn szolgai formát vett föl. Vajon a mindenkori szolgák és rabszolgák, gondoltak-e arra, hogy az Úr Jézus egy rövid időre, az ő szintjüknél is mélyebbre ereszkedett. És az uraik által lenézett szolgákat és rabszolgákat, önmagával egy szintre emelte fel. Itt az uralomért és hatalomért, folytonos a harc és küzdelem. A magasabb beosztásból az alacsonyabb beosztás, sokszor még szóba sem jöhet. De Jézus, nem tekintette zsákmánynak, hogy ő az Istennel egyenlő. Ő nem uralkodni jött le a földre, hanem szolgálni és szenvedni, a bűnösökért és bűnösök helyett! Mert az emberek nyomorúságát, szenvedését, nem ismerhette meg másképp, csak úgy, hogy ő maga is, emberré lett! Mégpedig olyan úton, mint közülünk bárki. Tehát, születés által. Urunk nem volt egy kivételezett csodagyermek, amint azt sokan gondolták és gondolják. Egyetlen dolog tette őt különbbé tőlünk: az, hogy ő bűntelem volt! Lelki vonatkozásban, jelképesen ő olyan volt, mint egy hófehér galamb, a fekete varjak között. Ám az ő hatalmát és szentségét, olyan tökéletesen rejtette el, emberi szemek elől, hogy csak a tanítványok, és néhány követője ismerhette föl, hogy benne: a láthatatlan Isten vált láthatóvá! Megváltó Urunk bizonyára, azért vett fel szolgai formát, hogy még a lenézett rabszolga is, bízhasson benne, és megérthesse, hogy Jézus nem személyválogató. És a hívő rabszolgatartó, hívő rabszolgájával együtt térdelhetett le, Jézus Úrvacsorai asztalához. Jézus Krisztus mély alázata, mindenkor megszégyenít minket, keresztyéneket. Mi, oly nehezen akarunk megalázkodni, mivel a Sátán, az uralkodási vágy mérgét fecskendezte életünkbe. Urunk azonban, a rabszolgánál is mélyebbre alázkodott, midőn a kereszten gonosztevőként függött, mintha csak az egész emberiség minden bűnét, ő maga követte volna el! Pedig ő szent és bűntelen volt! Bűneinket önként vállalta magára, hogy azokat véglegesen odaszegezze a keresztfára! Mint kifizetett adósságlevelet, hogy a megváltottakat, soha ne terhelhesse, halálos bűn-adóságuk. Adóságunkat, helyettünk ő fizette ki, nem arannyal sem ezüsttel, hanem saját ártatlan és bűntelen drága vérével és életével! Ilyen csodálatos példakép, valóban nincs több a világon! Sajnos azonban, hogy mégis sokkal több az Úr Jézust elítélő, mint az őt hűségesen követő ember. Pedig, értünk hozott szenvedése és áldozata, kellene, hogy arra indítson bennünket, hogy alázatos bűnbánattal, hajtsunk térdet előtte, és imádjuk őt, mérhetetlen szeretetéért, szenvedéséért és áldozatáért! De amit mi nem tehettünk meg, megtette azt az Atya, mert olyan nevet adott neki, mely minden név fölött való! Ezért egykor majd, minden ember, térdre fog hullni előtte, az is, aki akar és az is, aki nem akar! Ott már nem lesz helye az ellenkezésnek. Krisztus Urunk drága példája, bár minél több embert serkentene az ő követésére. Hiszen ennek a csodálatos Úrnak a követése új élet, mely már itt kezdődik, odaát pedig, soha nem ér véget. Ámen.
