Bizonyságtétel Jézusról
Lukács 12, 8-9.
Kedves hallgatóim: ezen a földön, minden ember két nagyhatalom vonzásában tölti el rövid életét. Az egyik hatalom: Isten hatalma, a másik a sátáné. Mi pedig szavainkkal, életünkkel, akarva vagy akaratlanul, arról a hatalomról teszünk bizonyságot, amelyiknek uralma alatt élünk. Ám sok esetben, vagy a félelem, vagy a szégyen miatt van gátlásunk abban, hogy vallást tegyünk arról a hatalomról, melynek uralma alatt élünk. És sokszor ilyenkor fordul elő, hogy akkor szólunk, amikor nem kellene, és akkor hallgatunk, amikor szólnunk kellene. Ezért bizonyságtételünk, gyakran csorbát szenved. Az pedig, hogy milyen nagy áldást jelent a bizonyságtételünk, és mennyire káros annak elhallgatása, kiderül, Lukács evangéliumának 12-ik fejezetéből, a 8-9-ik versből. Így olvassuk, az Úr Jézus szavait: „Mondom pedig néktek: valaki vallást tesz énrólam az emberek előtt, az embernek Fia is vallást tesz arról, az Isten angyalai előtt: Aki pedig megtagad engem, az emberek előtt, megtagadtatik az Isten angyalai előtt”. Milyen csodálatos, egyszerre hangzik a vallástétel, a földön és a mennyben. Tehát, minden vallástétel alkalmával létre jön egy láthatatlan kapcsolat a föld és a meny között. Mi, nem is gondolunk arra, hogy a mennyből folyamatosan figyelik minden mozdulatunkat, minden lépésünket. Még a gondolatainkat is. Ha mi ezt komolyan vennénk, akkor igen csak megzaboláznánk a nyelvünket! És gondolatainkat nem hagynánk ide - oda csapongani. Utazgatásaim során, Urunk gyakran készít beszélgetéseket emberekkel, útitársakkal. És ritka kivétellel, a legtöbb esetben, nyílik lehetőségem az Úr Jézusról való bizonyságtételre is. Sokszor megdöbbenek azon, hogy emberek: egyáltalán nem foglalkoznak hallhatatlan lelkükkel. Alig akad olyan útitárs, aki – legalább néha – kezébe veszi Bibliáját. Sokuknál nincs is Biblia. Ha pedig van, ott porosodik a polcon a könyvek között. Sajnos, velem is megtörténik az, hogy szólok, amikor nem kellene, és hallgatok, amikor szólnom kellene.
Pedig az Úr Jézus, mindig készít alkalmakat a róla való bizonyságtételre. Én pedig hallgatásommal, engedem az embereket tovább haladni, a kárhozat felé! Előfordul az is, hogy az ember habozik, bizonyságot tenni Megváltójáról az emberek előtt. Mert attól tart, hogy kinevetik vagy kicsúfolják őt, Jézus követése miatt. Esetleg, maradinak vagy szenteskedőnek nevezik őt. Sokan meg félelemből vagy gyávaságból hallgatják el az Úr jézusról való bizonyságtételt. Pedig mennyei Atyánk, a bátorság Lelkét adta nekünk, a róla való bátor bizonyságtételre! A félelem és a gyávaság, mindig a sötétség urától, a sátántól ered. Ne engedjük, hogy ez a sötét hatalom, úrrá legyen az életünkön. Ha az Úr Jézus már lakozást vett szívünkben, életünkben az újjászületés által, akkor mi már a győzedelmes Úrhoz tartozunk! Aki nem a félelemnek, hanem a bátorságnak Lelkét ajándékozta nekünk, kegyelméből! Vagyis, Lelke által, ő maga vett lakozást életünkben. Az Úr Jézusról való bizonyságtételnek pedig, csak egyetlen célja van: őhozzá vezetni kallódó drága lelkeket!
Még mielőtt átlépnek az ideig valóságból, az örökkévalóságba! Sajnos, a legtöbb keresztyén ember nem törődik azzal, ha kilép ebből a múlandó világból, akkor halhatatlan lelke, melyik irányban indul tovább? Az üdvösség, vagy a kárhozat irányába-e? Szinte minden rádiós bizonyságtételemben hangsúlyt kap az a nagy és fontos kérdés: hogy az emberek hallhatatlan lelke, hol fogja eltölteni az örökkévalóságot? És mivel csak két lehetőség közül választhatnak, ezért, komolyan meg kell gondolniuk és fontolniuk, lelkük örök tartózkodási helyét! Mert, a halál után, megszűnik a választás lehetősége, mindenki számára. Isten gyermekeinek a felelőssége abban van, hogy tegyenek bizonyságot és vallástételt Megváltójukról, alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt. Ha ezt elmulasztják, akkor Uruk sem tesz vallástételt róluk, Isten angyalai előtt! Azt viszont, csak az Úr Jézus tudja egyedül, hogy a róla való vallástételünk nyomán, hány veszendő lélek talál haza, az atyai házba. És amikor majd az Úrnál, jutalomosztásra kerül sor, aszerint kapunk több vagy kevesebb jutalmat, hogy sokakat, vagy keveseket vezettünk Jézushoz! De szomorú lesz az, ha majd egyesek, vádolni fognak minket, mivel nem figyelmeztettük őket a kárhozat veszélyére! Ezt a mulasztásunkat pedig Urunk, nekünk fogja felróni majd. És megszégyenülünk miatta. Hogy ezt a szégyent elkerüljük, tegyünk bátran bizonyságot Megváltónkról, alkalmas és alkalmatlan időben, amíg tart, a kegyelem ideje. Ámen.
Pecznyík Pál bizonyságtétele
Elhangzott a MERA Rádióban; http://www.mera.hu