Isten igéje élő és ható!
"Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket! (Zsid 3,15) A szív őrzése egyedül nem megy, ezért hívjuk be a szívünkbe és életünkbe az Úr Jézust, s akkor ő örök életre őrzi meg a mi testünket, lelkünket, egész életünket.
Pecznyík Pál bizonyságtétele
Bizalom az Úrban
Zsoltár 34, 3-5.
Kedves hallgatóim! A Zsoltárok könyvéből, a 37-ik zsoltárból olvasok fel 3 verset. A 3-5-ig terjedő verseket, Dávid király szavait: „Bízzál az Úrban, és jót cselekedjél, e földön lakozzál, és hűséggel élj. Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti!” Sokféle bizalom van a világon. De valamennyi közül a legáldottabb, legeredményesebb, az Úrban való bizalom. Aki az Úrba veti bizodalmát, soha meg nem szégyenül. Csak az a szomorú dolog, hogy az embernek, Istenben való bizodalma, már az édenkertben megrendült. Mivel nagyon gyenge és törékeny bizalom volt. És az igazi bizalmat felváltotta a hazug bizalom. Mivel az ember, jobban hitt a Sátánnak, mint sem az Istennek. Bár akkor az Istenben való bizalom, csak a jó és gonosz tudás fájára vonatkozott. De a Sátán, úgy tálalta azt az ember elé, mintha Isten még a jót is megtiltotta volna az embertől. Az ember pedig komolyan vette ezt a gonosz csalétket. És teljességgel hátat fordított Istennek, és az igazság oldaláról, a hazugság oldalára állt. A helyes útról, a helytelen halálos útra tért. De az Úr, már az élet kezdetén, szembe fordult a Sátánnal, leleplezte, hazugságát. És az ember elé tárta igazságát és mentő szeretetét. Isten már az ó szövetség idején is, kapcsolatba lépett az emberrel. Bár különböző módon, de minden alkalommal, a lélekmentő szeretet vezérelte őt. Bár az ember, két nagyhatalom között vergődött. De mivel megismerhette a jó és rossz közötti nagy különbséget, lehetősége nyílt, a kettő közötti választásra. A 37-ik zsoltárban is, Isten: Dávid király által szólítja meg választott népét. De bennünket is, ma élő keresztyéneket, a benne való teljes bizalomra serkent. De ugyanakkor választott népét arra is inti, hogy jót cselekedjen és hűséggel éljen, a számára ajándékozott földön, Kánaánban.
A jócselekedet és a hűség, ikertestvérek. Ezek, az Istenben bízó embernek jellemvonásai. A hűtlenség és a rossz cselekedet viszont, a gonosz ellenség jellemvonása. Nos, Isten, ezektől akarja megóvni, övéit. Csak az a szomorú, hogy az engedetlenség, mindig nagyobb hatással van az emberre, mint az engedelmesség! Pedig olyan világos, hogy az engedelmesség, az igazi szabadság, az engedetlenség pedig a szabadosság jellemzője, az ember életének. Szomorú tény, hogy Izrael népét is, inkább a szabadosság, mintsem az igazi szabadság, jellemezte. Ám a szabadosság: legtöbbször, ínségbe és véres háborúkba torkollott. Ha az ember, végig olvassa az Ószövetséget, lépten, nyomon, ínséggel, véres háborúkkal és nyomorúsággal találkozik. Pedig az Úr, nem ilyen nyomorúságos életre hívta el az ő népét, Izraelt. Hanem az Úrban való örömre, gyönyörűségre, vele való boldog örök életre! Izrael történetében, volt is néha ilyen boldog és örömteli időszak. Különösen, Salamon király idejében. Amikor szüneteltek a véres háborúk, a nép pedig, békében élhetett és dolgozhatott.
Milyen csodálatos biztatás hangzik a felolvasott Zsoltár 5-ik versében: „Hagyjad az Úrra a te útadat és bízzál benne, majd ő teljesíti!” De milyen a magabízó ember? Mindent, saját maga akar megoldani. Csak a végső esetben fordul Istenhez, amikor már nem jut egyről a kettőre.
Emberek élete, azért jut sokszor csődbe, azért jut zátonyra, mert kihagyják számításukból a legfontosabbat, Isten segítségét. Azt a csodálatos segítséget, mely egy csapásra megoldaná, minden kényes és lehetetlennek tűnő problémájukat. Ám az Istenben való bizalom hiánya miatt, mindig kudarccal végződik, az önmagukban bizakodó emberek munkája. Nekünk, az Újszövetség népének, bárcsak volna tanulság, Izrael népének csetlő-botló élete. Ha bár voltak áldott, ószövetségi példák is, Izrael fiai előtt. Ám a mi példaképünk, sokkal áldottabb és dicsőségesebb, hiszen ő a Krisztus, a testet öltött Isten! Őbenne valóban gyönyörködhetünk, őbenne valóban bizakodhatunk. Mert ő az életénél is jobban szeret minket, kegyelemre szoruló bűnösöket. Ezért boldog ember az, aki Jézusba veti bizodalmát. Ő, legyőzte a gonoszságra csábító Sátánt! És az ő uralma alatt levő halált is! Olyan szomorú, hogy ezt a mérhetetlen nagy áldozatot, csak nagyon kevesen fogadják el, lelkük javára és üdvére. Ám ez mind, az Úrban való bizalom hiánya miatt van. Kit érdekel ma már, a kétezer éve lezajlott esemény? A legtöbb ember, valótlannak, vagy mesének tartja. Nem törődik, lelke üdvösségével, csak azt hiszi el, a mit szeme lát. Nem hiszi, hogy halála pillanatában, megszűnik testi látása, és lelki látást kap. Lelke szemei előtt pedig, kitárul az a csodálatos, szebb világ, melynek létezésében mindig kételkedett. De boldogok, akik az Úrban gyönyörködnek, mert örök életük van. Ámen.