Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! (Zsolt 103,2) - Imádjuk és dicsőítsük Urunkat és Istenünket, mert örökkévaló az ő jósága és hűsége a felhőkig ér!
TÚL A LÁTHATÁRON!
Jézus, látod, homályosul
két szemem világa;
ajkam hozzád esedezik
könyörgő imába.
Tudod: ki sem léphetek már,
kicsi otthonomból,
hitvesemben hű kísérőt
adtál, jóvoltodból.
Nappal – mintha sötétedne –
alig-alig látok;
csak hangjáról ismerek fel
testvért és barátot.
Nagyon nehéz megszoknom a
nappali sötétet;
most tudom már értékelni
az elmúlt sok évet,
melyben szemem elé tárult,
teremtett világod;
aranyszínű búzatenger,
sokszínes virágod.
Szívem mélyén mégsem honol
keserűség, bánat;
hiszen adtál lelki szemet,
mely mindenen áthat.
Testi látás bár sötétül,
lelki szemmel látom;
dicsőséges szebb hazámat,
túl a láthatáron!
Boldog vagyok: lelki szemmel
már most, mennybe látok;
ahol Atyám közelében,
hófehérben járok.
Pecznyík Pál
