A böjt nyitánya: Ha kiált hozzám, meghallgatom!
Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. (1Jn 3,8b)
Lélekben kövessük Jézust a Passió olvasásával, böjti utunk hozzá vigyen egyre közelebb, miközben embertársainkban neki szolgálunk! - Vele mindíg győzhetünk!
Koncz András fotója (http://www.eurochrist.net/hungary/)
Pecznyík Pál bizonyságtétele
Hála a szabadításért
Kolossé 1, 12-13.
Kedves hallgatóim! Urunk igéjét a Kolosséi levél első fejezetéből olvasom, a 12 –13 verset, Pál apostol szavait: „Hálákat adva az Atyának, ki alkalmasakká tett minket, a szentek közösségében való részvételre a világosságban. Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és által vitt az Ő szerelmes Fiának országába”. Pál apostolnak ez a levele is, Isten iránti hálával kezdődik. Hiszen Isten megváltott gyermekének, mindenkor csak hálára van oka, azért a sok áldásért és jótéteményért, melyekkel naponta megajándékozza, gyermekeit. A felolvasott versekből kitűnik, hogy miért is kell hálásnak lennie Isten gyermekének. Hiszen, a bűn miatt, alkalmatlan lenne az Isten országában való örök életre. Azért, hogy a bűnös ember alkalmassá váljon Isten országában való örök lakozásra, ahhoz, meg kellett változnia régi, Isten számára alkalmatlan életének. De ezt a változást az ember, önmagától soha nem tudta volna megtenni. Ezért, Isten számára alkalmassá, csak Isten tehette az embert. De mérhetetlenül nagy áldozat árán! Szerelmes Fiának, Jézus Krisztusnak bűntörlő vére és élete feláldozása árán! Nos, Istennek ez a bűnösök iránti mérhetetlen szeretete és szánalma váltotta ki, Pál apostol szívéből a mély hálaadást, Isten iránt. Nincs a földön egyetlen olyan ember sem, aki ezt a nagy áldozatot elkerülhetné, és úgy akarna bejutni Isten országába. És ahogyan egy földi országba is, csak útlevéllel juthat be valaki, ugyanúgy, Isten országába is, csak az Úr Jézus vérével megpecsételt mennyei útlevéllel juthat be, a megváltott bűnös. Ez az útlevél igazolja, hogy tulajdonosát, Jézus drága bűntörlő vére, minden bűnétől megszabadította! És a régi használhatatlan testruhája helyett, egy új dicsőséges lelki ruhát kapott. Ebben az új lelki ruhában vált alkalmassá, a szentek örökségében való részvételre. Mennyei Atyánk, az ő szerelmes Fiának áldozata árán, szabadított meg minket a sötétség urának, a Sátánnak hatalmából. És Ő vitt át minket Fiának dicsőséges országába. Ez pedig azt jelenti, hogy Isten megváltott gyermeke, már most is, földi élete folyamán, Jézus Krisztus váltsága jogán, felvehette a mennyei honpolgárságot. Ám ez a mennyei honpolgárság, elkötelezést is jelent Isten gyermeke számára. Mert mi, nem csak honpolgárai vagyunk Isten országának; hanem bizonyságtevő követei is! Mennyei küldőnk pedig, az Úr Jézus Krisztus, éles szemekkel figyeli, minden szavunkat, lépésünket és cselekedetünket. Tehát nem ülhetünk ölbe tett kézzel, drágán megváltott új életünk, üdvösségünk babérjain. De nem is bújhatunk el a nyilvánosság elől, szégyenlősen, vagy gyáván, bezárkózva váltságunk mentsvárába. Isten gyermekeinek bátran ki kell lépniük a nyilvánosság elé és hirdetni Isten haza hívó szavát, lélekmentő igéjét, a kárhozat útján vonuló embertársaik felé. Még időben, figyelmeztetni őket, hogy nagyon veszedelmes úton haladnak, és ha még időben nem fordulnak vissza, akkor, helyrehozhatatlan veszélybe sodorják hallhatatlan lelküket. Ám ez a figyelmeztetés, bizonyságtétel, csak mély alázatból és szánó mentő szeretetből fakadhat. Az erőltetett figyelmeztetés, vagy keményen hangzó intés, még csak szóba sem jöhet. Hiszen az ilyen intés, csak olaj volna a tűzre. Isten megváltott és megmentett gyermekének szívét, mindenkor a lélekmentő szeretetnek kell áthatnia; a lelkük üdvével nem törődő, könnyelmű életű embertársaik felé. Isten gyermekei tudják, hogy az embernek hallhatatlan lelke van, ezért a testi halállal, élete nem ér véget. Hanem folytatódni fog tovább, az örökkévalóságban. Sajnos, nagyon kevesen gondolnak arra, hogy haláluk után az életút kettéágazik, üdvösség és kárhozat irányába. De az útirányt: minden ember, már földi élete során választja meg. Halála után már nincs lehetősége, egyik útról átmenni a másikra. A kárhozat útján menők, csak a haláluk pillanatában döbbenek rá arra, hogy rossz irányt választottak maguknak. Ám a két út között olyan nagy a távolság, hogy lehetetlen átjutni a másik útra, a kárhozat útjáról, az üdvösség útjára. A kárhozatban, minden embernek Isten hiánya lesz, ám ott: Istennel soha nem fog találkozni. Ez a tudat pedig, örökké gyötörni fogja őt, a kárhozatban. Pedig mennyei Atyánk azt szeretné, hogy minél több lakója lehessen dicsőséges országának. Ámen.
Elhangzott a MERA rádióban. www.mera.hu
Varga Zoltan 2020.03.09. 16:29:09
VARGA ZOLTAN VADNA SZABADSAG TER 15
Andreas · http://www.garainyh.hu 2020.03.09. 19:04:29