Bódás János
Ki van jelölve a helyed
és éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak mások vállai,
hogy terhüket te segítsd hordani.
a mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
azért van, hogy te megmutathasd,
mennyi szeretet van benned.
Megmutattad-e néha legalább?
Enyhült, s szépült-e tőle a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt?
Ott is, ahol eddig minden tiszta volt?
Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Ki van jelölve a helyed,
ne nyugodj, míg meg nem leled.
rendeltettél. - Másként rideg,
céltalan lesz életed.
Mag leszel, mely kőre esett,
elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, ami kárba veszett,
mit soh' se kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótlan,
kalász leszel, de magtalan,
cserép, amiben nincs virág,
s nem veszi hasznod sem az ég,
sem a világ.