Az egyházi esztendő utolsó előtti vasárnapja így figyelmeztet:
"Mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé" (2Kor 5,10)!
ISTEN MEGFIZET
(Róm 12, 17-19)
Kedves hallgatóim! Az ószövetségi törvény alapján, a megbántott, megsértett ember, bosszút állhatott támadóján. Ugyanis, a törvény így hangzott: „Szemet szemért, fogat fogért, kéket kékért”. De az Újszövetségben az Úr Jézus, a megbocsátást, a szeretetet hozta le a földre. Ő nem csak a felebarátnak, hanem az ellenségnek is megbocsátott. Ő az ítéletet, a második eljövetele idejére halasztotta. Mert ő, nem ítélkezni jött közénk, hanem bűnbánó bűnösöket kimenteni a Sátán fogságából. Urunk, a rettenetes kínok között is ki tudta mondani azt, amire ember soha nem lett volna képes, az őt keresztre feszítők felé: „Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”! Nos, abban az igeszakaszban is, melyet most felolvasok, a Római levél, 12-ik fejezetében, a 17-19-ik versben, Pál apostol így szól: „Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek. Amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességben, éljetek. Magatokért bosszút ne álljatok. Mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr”. Mi pedig már azt is zokon vesszük, ha valaki borsot tör az orrunk alá? De mennyire inkább akkor, ha az illető még verekedésre is vetemedik? Ilyen esetben, még a hívő ember is, könnyen haragra gerjed. És kis híján, a bántásért, bántással válaszol. Ilyen esetben, csak úgy tudunk uralkodni felindulásunkon, ha az Úr Jézushoz folyamodunk segítségért. És őt kérjük, indulatunk lecsendesítésére. Sok évvel ezelőtt, valaki telefonon, – egy téves információ nyomán – nagyon megbántott engem. Csak Isten kegyelme, hogy amit mondott, nem váltotta valóra. Mert az, végzetes lett volna számomra. Az Úr Jézus, őt is és engem is lecsendesített. Most látom, hogy háttérben a Sátán akart minket egymás ellen uszítani. Ha pedig Isten népe életében is előfordulnak ilyen szomorú események, akkor, mennyivel inkább, a világ fiainak életében. Ha a bosszút, bosszú követi, az valóságos láncreakciót vált ki az emberekből. És akkor nincs, se vége se hossza, a bosszúállásnak. Ezért Urunk, igéjén keresztül, nem ok nélkül figyelmeztet minket, ne álljunk bosszút, önmagunkért. És amennyire rajtunk áll, éljünk békességben, az emberekkel. A bosszúállás, Isten kezében van! És amikor Ő jónak látja, akkor bizonyosan megfizet majd. De, jaj lesz azoknak, akik ezt a megfizetést elszenvedik! A bűn és a büntetés, mindig össze van kötve, de legtöbbször csak lazán. Van sok olyan eset, hogy a bűnt elkövető, megúszta a büntetést, bűnének nem lett azonnal következménye. És ahogy múlt az idő, lassan el is felejtette, az illető, azt a büntetésre méltó bűnét. De nem az Isten! Ő a legcsekélyebb bűnt is, számon tartja, ezért, minden elkövetett bűnnek, meg lesz a méltó következménye. Ha az illető előbb, bűnbánat és bűnbocsánatkérés formájában, nem rendezi el azt, Istennel. Hála legyen a kegyelmes Istennek, hogy minden megbánt és elhagyott bűnre, nála van bűnbocsánat. Ezért boldog az az ember, aki még földi életében, a bűnkérdést; elrendezi Istennel. Mert Isten, a megbánt bűnöket megbocsátja és azokat a háta mögé, a tenger mélyére veti. És azokról többé, nem lesz megemlékezés. Ám aki ezt elmulasztja, és még élete folyamán, nem rendezi el, az, a legsúlyosabb ítéletre számíthat. Amikor majd a nagy ítélő Bíró előtt kell megvallania, elkövetett bűneit. Mert az itt elkövetett, elfelejtett, és meg nem bánt bűnök, ott mind, emlékezetbe jutnak. De ott már nem lesz helye a bűnbocsánatkérésnek. Ott már csak a kárhozatos ítélet hangzik el, a bűnösök fölött! A bosszúállás, semmiképpen sem illik Isten gyermekeihez. Isten a megfizetést, a saját hatalmába helyezte. Ezért, Isten gyermekeinek, amennyire csak rajtuk áll, békességben kell élniük, békességet kell tanúsítaniuk, embertársaik felé. Ezt a békességes magatartást pedig, nem mi izzadjuk ki magunkból, hanem felülről, Istentől kapjuk, akitől, „Minden jó adomány és tökéletes ajándék, onnan felülről származik”. Ne engedjük hát, legyőzetni magunkat a Gonosztól, hanem a gonoszt, jóval győzzük le. Bizonyára, ha a haragosom háza ég, akkor nem azért megyek oda, hogy a tűznél melegedjem, hanem azért, hogy segítsek a tűz, eloltásában. Isten hívő gyermekeit, csak is az ilyen nemes indulat vezérelheti. Hiszen van drága példaképünk, Jézus Krisztusban! Ha ő, meg tudott bocsátani gyilkosainak, akik drága életét kioltották, akkor, nekünk sem szabad bosszút állanunk azokon, akik nekünk ártottak. Jó volna ezt nekünk, mindig szem előtt tartanunk. Mert ha mi nem ítélünk, akkor az ítélet napján, mi sem fogunk megítéltetni. Ámen.
Pecznyík Pál
Elhangzott a MERA rádióban: www.mera.hu
![- Kedd [2024.11.19.] "Isten békessége meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban!"](https://m.blog.hu/an/andreas/image/mobil/header.jpg?v=1403127475)
