A böjt kapujában így bátorít Isten. E héten, hamvazószerdán kezdődik a böjti idő, amikor Jézus szenvedésére és kereszthalálára emlékezünk. A Passió így kezdődött: Jézus így szólt hozzájuk: "Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak." (Lk 18,31)
Pecznyík Pál bizonyságtétele
Halljátok meg!
Ámós 3, 1-2.
Kedves hallgatóim! Isten nem csak szerető Atyánk, hanem igazságos ítélő Isten is! Ugyanis, mi volna velünk, ha Atyánk csak szeretne minket, és elnézné szeretetlenségünket, bűnökben bukdácsoló életünket. Mert akkor még sokkal jobban gyűlölnénk és bántanánk őt és egymást. Hála, hogy Isten igazságos is, és nem nézi el, a legparányibb bűnt sem, az életünkben. Tőle való a szeretet, az igazság, de a büntetés is! És vajon kin kezdené el, ha nem az ő választott népén, Izraelen? Ugyanis, Ámós próféta könyve, ezt tükrözi. Felolvasom, a 3-ik fejezet 1-2 versét: „Halljátok meg e beszédet, melyet az Úr szól tifelőletek, Izrael fiai mind ama nemzetség felől, amelyet kihoztam Egyiptom földéről, ezt mondván: csak titeket választottalak magamnak, e földnek minden nemzetségei közül: azért büntetlek meg titeket minden gonoszságotokért”. Kicsit megdöbbenünk, mikor azt olvassuk, hogy Isten a büntetést, a saját választott népén kezdi el. Mi, a magunk elgondolása szerint, azt gondolnánk, hogy milyen jó lehet a földön egy boldog, fájdalmat, szenvedést nem ismerő ünnepi élet. De a felolvasott igeversekben, ennek éppen az ellenkezőjét olvastuk imént. Isten, az ő büntető ítéletét, a saját választott népén kezdi el. Az bizonyos, hogy Isten, nem szívesen, nem örömmel nyúl, a büntető eszközök után. Neki, jobban fáj a fenyítés, mint megfenyített népének. De amikor már a sokadik szép szó sem használ, akkor szerető Urunk, kénytelen, fenyítő eszközökhöz nyúlni, hogy vesztükbe rohanó gyermekeit megóvhassa, a legnagyobb veszélytől, a kárhozattól! Egyik vasúti állomáson az állomásfőnök kisfia, futott a sínek felé. De már közeledett a gyorsvonat, és kisfiát csak úgy tudta megállítani, hogy egy kis kövecskét dobott utána. A gyermek elesett, és így nem került a vonat alá. Fájt ugyan az ütés a gyermeknek, de életben maradt. Nos, mennyei Atyánk is, azért használ olykor fenyítő eszközöket, hogy veszélyes utakon járó gyermekeit megóvhassa a legnagyobb veszélytől, a kárhozattól! Mi, ugyanis, nagyon hajlamosak vagyunk veszélyes, halálos utakon járni. Mi, nem is tudjuk, hogy milyen sok oltalomban és védelemben van részünk, a láthatatlan világból Isten küldöttei, angyalai, vigyáznak életünkre, éjjel – nappal. De a legtöbb ember, véletlennek vagy szerencsének tartja, ha egy – egy veszélyes helyzetből, épségben kerül ki. Ámde ott, nem a szerencse, tölti be a főszerepet! Hanem Isten, őrző, védő angyalai, akiket mi nem láthatunk. Bizonyára, már sokan éltünk át hasonló, csodás élményeket, életünk folyamán. Isten, nem ok nélkül fenyíti meg, választott népét. Emlékezteti őt, az Egyiptomi rabszolgaságból való szabadulásra, a veres tengeren való csodás átvonulásra, a 40 évi pusztai vándorlásra. És arra a sok csodára, melyet véghez vitt, népe életében. De a választott nép, újra és újra visszaesett azokba a bálványozásokba, melyektől Isten, olyan sokszor óvta. Ám a választott nép, legtöbbször, elengedte füle mellett, Isten óvó intéseit. Ezért kiáltja a próféta által: „Halljátok meg!” Hát milyen gyermek az, aki fut az országútra, ahol az autók tömegesen száguldanak, és édesapja ezt látva: utána kiált, de ő rá sem hederít édesapja óvó kiáltására, és fut a veszélyes országútra. Ez a vásott gyermek, bizonyára megkapta, méltó büntetését. Nos, Isten is ilyen módon bánik, megváltott népével. Újra mondom: Isten, nem örömmel alkalmaz fenyítő eszközöket. Ám ha a szép szó nem elég, akkor a fenyítő eszközök sem maradhatnak el. Ha két szomszédfiú összeveszik, akkor az apa, a saját fiát fenyíti meg, nem pedig a szomszéd fiát. De milyen csodálatos, a mi mennyei Atyánk. Még a fenyítésében is, ott sejlik az ő csodálatos mentő szeretete. Nem ok nélkül mondja Dávid, a 23-ik zsoltárban: „A te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem”! Ebből is kiderül, hogy Istent, még a fenyítésben is, a lélekmentő szeretet vezéreli. Ezért, a választott népre háruló büntetést is, helyette: az ő szeretett Fia, Jézus Krisztus szenvedte el, ott a Golgotán! Ám nem csak a választott nép helyett, hanem a világ népei helyett is! Ő szenvedte el a ránk, bűnösökre kimért halálos büntetést! Ez pedig azért történhetett meg, mert Jézusnak hatalmában volt letenni, és ismét felvenni az életét. Amire ember, sohasem lett volna képes. Hála legyen Jézus Krisztus önkéntes áldozatáért. Ámen.
Elhangzott a MERA rádióban. www.mera.hu
![- Szerda [2024.11.20.] "De nyilvánosan senki sem beszélt róla, mert féltek a zsidóktól!"](https://m.blog.hu/an/andreas/image/mobil/header.jpg?v=1403127475)
