Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örörkségében, a világosságban részesüljetek. (Kol 1,12) Halálunkban is az élő Krisztushoz tartozunk! Élünk-e már az ő világosságában?
Állj a kősziklára
II. Mózes 33, 21.
Kedves hallgatóim: Urunk hozzánk szóló üzenetét, Mózes második könyvéből olvasom, a 33-ik fejezet, 21-ik versét: „És monda az Úr: ímé van hely énnálam: állj a kősziklára”! A Biblia középpontjában mindig a láthatatlan, élő Isten áll. De Fiában, Jézus Krisztusban vált láthatóvá. Az Ószövetségben, mint kőszikla, vagy mint Úr Angyala. Az Újszövetségben pedig, úgy jelenik meg Isten népe számára, mint hozzánk hasonló ember, kivéve a bűnt. Bűnös emberi természetünk egyik vonása, a kíváncsiság. Mózes is kíváncsi volt arra, hogy milyen lehet Isten, dicsőségében. Isten nagy szeretete nyilvánul meg abban, hogy kész kielégíteni szolgájának, Mózesnek a kíváncsiságát. Ezért, oda állítja őt a kősziklára, és elvonul előtte. De Istent: csak hátulról láthatja meg. Mert ember, Istent nem láthatja meg úgy, hogy életben maradjon. Porból való testünk alkalmatlan, Isten dicsőségének meglátására. Miért hasonlítja Isten az ő Fiát kősziklához? Mert Jézus örökkévaló Úr, és rendíthetetlen hatalom, mint a kőszikla, mely nem rendül meg soha! Bár az Úr Jézus, kősziklához hasonló, de mégis egészen más, mint azok a sziklák, melyeket mi ismerünk. A 17-ik fejezet 6-ik versében, az Úr, azt mondja Mózesnek: „Ímé én odaállok elődbe a sziklára a Hóreben, és te sújts a sziklára, és víz jő ki abból” A szikla pedig, mely követte a népet, Krisztus volt. Isten az Ószövetség idején, legtöbbször látható módon vezette választott népét. Angyal képében, felhőben és tűzoszlopban. És népe között véghezvitt csodák sokaságában. Isten a bűnbeesett embert, kiemelte abból a halálos mélységből, melybe a Sátán félrevezetése nyomán jutott. És őt, a mozdíthatatlan kősziklára állította. A 118-ik Zsoltár, 22-ik versében ezt olvassuk: „A kő melyet az építők megvetettek, szegelet kővé lett”. A Cselekedetek könyvének 4-ik fejezetében a 11-ik versben ezt írja Péter apostol: „Ez ama kő, melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegeletnek fejévé”. Pál apostol pedig, Isten népe felől ezt írja az Efézusi levél, második fejezetének 20-ik versében: „Kik fölépítettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegeletkő, maga Jézus Krisztus”. Itt a földön minden mozdítható, még a kősziklák is; földrengések vagy robbantások nyomán. Egyedül Jézus Krisztus az a mozdíthatatlan kőszikla, mely örökké szilárdan áll, mint sziklaalap. És arra: Isten megváltott gyermekei, mindenkor teljes bizalommal építhetik lelkük örökkévaló házát. Földünkön naponta, új lakóházak ezreit építik az emberek, de közülük, egy se marad meg tartósan. Idővel, valamennyi romba dől. Ám hallhatatlan lelkünk, Krisztus alapra épült háza, soha nem fog megsemmisülni. Sajnos, a legtöbb ember, nem törődik hallhatatlan lelke jövőbeni helyzetével. Házát fövényre építi, nem a Krisztus kősziklára. Ezért lelke háza nem tud ellent állni az élet zord viharainak. Jézus Krisztus, ez a rendíthetetlen kőszikla, az Ószövetség idején, látható módon kísérte a választott népet, Izraelt. Az Újszövetség idején pedig láthatatlanul, Szentlelke által. Mert Isten igéje szerint: „Hitben járunk, nem látásban”! Hiszen az ószövetségi és az újszövetségi nép is, csak a földön átvonuló zarándok nép. Lakhelye itt, csak időleges, nem végleges, csupán néhány évtized. De aki a „Krisztus sziklára” építette lelki házát, az a feltámadás után, az új földön, beköltözhet majd ebbe az új és örökké megmaradó házba; melynek szépségéből, most még keveset látunk, de odaát, a szebb hazában, csodálatos szépségében fog kitárulni, szemeink előtt. Lehet, hogy a 21-ik század embere, megmosolyogja ezt a gyermeki hitet és Isten iránti bizodalmat. Ámde akik most nevetnek, egykor majd örökké sírni fognak. Mivel lelkük házát, nem építették a mozdíthatatlan Krisztus sziklaalapra. Hála mennyei Atyánknak, aki még ma is, Szentlelke által, hirdetett igéjén keresztül, biztat bennünket, hogy építsük fel lelkünk házát, a Krisztus sziklára! És akkor azt, az élet romboló vihara sem tudja romba dönteni. Ne csak múlandókat építsünk, hanem sokkal inkább maradandókat, örökkévalókat. Mivel életünk is örökkévaló, és Isten azt szeretné, hogy ezt az örökkévaló életet, őnála, Ővele tölthessük el, dicsőséges országában. Ámen.
Pecznyík Pál
Ez az áhítat elhangzott a MERA rádióban, www.mera.hu
![- Kedd [2025.05.13.] "Kelj föl, URam! Szóródjanak szét ellenségeid, fussanak el előled gyűlölőid!"](https://m.blog.hu/an/andreas/image/mobil/header.jpg?v=1403127475)
