AZ ÜNNEP EVANGÉLIUMI KÖLTEMÉNYE
Versmisszió
ÁRVÁN, EGYEDÜL
Sok idős ember ül
árván négy fal között,
sok év vonult el már,
őszült feje fölött.
Elmondaná mi fáj,
legtöbbször nincs kinek,
gondolja: vén ember,
nem kell már senkinek.
Ólomlábon járnak
nappalok, éjszakák,
messze vannak tőle
gyermekek, unokák.
Halványuló szeme
a tájat sem látja,
ritkán tér be hozzá
rokona, barátja.
Legtöbb idős ember,
úgy él mint remete,
mivel Jézusról még,
nincsen ismerete.
Ám ki Jézusban hisz,
soha nincs egyedül,
mert Ura vele van,
asztalhoz, vele ül.
Imában bármikor
beszélgethet Vele,
szíve – bánat helyett –
örömmel van tele.
Idős hívő ember,
soha sem lesz árva,
földön Jézussal jár,
mennyben, Isten várja!
Pecznyík Pál
Megjegyzés: A vers a szerző által internetes közlésre, számomra engedélyezett új, máshol még nem publikált írása. <><
