AZ ÜNNEP EVANGÉLIUMI KÖLTEMÉNYE
Versmisszió
Elmúlóból jövendőbe!
Sokasodik földünk népe, szomorú az élet-képe.
Terjed ragály, éhség, fegyver, egyre több a szegény ember.
Gazdagok nagy vígan élnek, nélkülöznek a szegények.
Szánalom meg, alszik mélyen, távol: ezrek halnak éhen!
Sokan élnek gondtalanul, s áldott kenyér, szemétbe hull.
Millióknak nem jut kenyér, sokak fölött, nincsen fedél.
Menekültek táborokban, nyomorognak sátorokban.
Isten, ide tett le minket, itt éljük le, életünket.
Mi látható: múló minden, csak lelkünk távozhat innen.
Arany, ezüst, mind itt marad, minden: mit kezünk megragad.
Porból való test porrá lesz, romba dől, mit ember végez.
Csillagtábor, a Föld felett, nélkülözi az életet.
Bolygók között, nincsen honunk, e múló Föld, az otthonunk.
Siralmas az, mivé tettük, földjét, vizét, beszennyeztük.
Isten, ne törődjön velünk, nélküle is, megélhetünk.
Ezt harsogják büszkén sokan, míg létük vonata suhan,
de nem a jó Isten elé? Hanem kárhozatuk felé!
Pedig Isten, szánja őket, kárhozat felé menőket!
Hála, lehet visszatérni. üdvösség útjára lépni!
Boldog: aki ezt megteszi, üdv – köntösét majd felveszi.
Isten előtt: gazdag, szegény, Jézus nélkül, semmit sem ér.
Ám ki Jézust befogadja, az életét néki adja,
az új földön lát sok csodát, és örökli, az üdv honát!
Megjegyzés: A vers a szerző által internetes közlésre, számomra engedélyezett új, máshol még nem publikált írása. <><
