Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok. (Lk 21,28)
Jézus második adventjét várva, meg kell újulnunk, mert csak a megtért, és Isten igéje s Lelke által újjászületett hívőket viszi magával az elragadtatáskor!
Jézus mindenkor velünk van
„Mi megy végbe abban az emberben, aki apránként elveszíti öntudatát? Aki itt van ugyan, de már nincs jelen? Akinek önmagáról már nincs tudomása? Amikor az öntudat bizonytalanná válik, mi zajlik le akkor ebben az emberben? Valóban minden ember töredék, torzó csupán, nem teljes egész, csak darabkája annak, aminek lennie kellene. Mi lesz, ha mindent elfelejtek majd, saját nevemet és szeretteimét? Ha feledésbe merül az életem, ha már nem tudom elmondani a Miatyánkot? Mi lesz, ha elfelejtkezem Jézusról? De jön a felismerés, én felejtek ugyan, de Jézus nem felejt el engem. Nem veszek el az örökkévalóság számára. Hála, Jézus nem hagy magunkra minket, még egy súlyos betegség esetén sem.
Még ha kárt is szenved az életünk, Isten képmásaként, vitán felül áll emberi méltóságunk. Mi akkor is, Isten képmásai maradunk, ha elenyészik a testünk, ha elborul az értelmünk, és elcsügged a lelkünk. Mivel Isten a szívünket nézi, még elesettségünkben is nála vagyunk a legjobb helyen. És mint Krisztusban hívők, reménységgel vagyunk afelől, hogy az ő dicsőségében, egyszer majd, új fényben ragyogtatja fel az életünket. Hálásan fogadjuk a jó napokat, hogy a nehéz időkben, emlékezzünk rá: az alagút végén megint hegynek fel, a fény felé visz az út. Az utolsó alagút még vár ránk a halál. De ezen az utolsó alagúton is, elkísér minket Jézus, le, aztán ismét föl az örök világosságba Istenhez.”
UTOLSÓ ÍTÉLET
