"Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek." (Mt 5,9) Oda kell állnunk Isten ítélőszéke elé!
Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. (Szela.)
November 10. Luther Márton születésnapja és november 11. a névnapja
MIT AKART LUTHER?
Öt évszázad múlt el, a jeles nap óta,
melyen elérkezett a várva várt óra.
S egy bányász családban kisfiú született,
Isten szent kezében eszközzé lehetett.
Bár sok barátja volt, még több ellensége,
de volt bátorsága és volt békessége.
Nem hátrált meg soha! Szólt bátran, merészen,
Istennek szentelte életét egészen!
Nagy küldetés várt rá, melyet tőle kapott,
s míg be nem fejezte, addig nem nyughatott.
Nem akart ő rosszat, de tennie kellett,
sokat tusakodott Bibliája mellett.
Elszorult a szíve, hamis tanok láttán,
Egyházában miként ront, pusztít a Sátán!
Nem akart ő újat, hanem csak a régit,
az örök szent Igét, éltetőt, menybélit.
Hirdessék azt újra olyan tisztán szépen,
mint Jézus hirdette Izráelben régen.
Hol a törvényszegés rút bűne hódított,
ott szava vígasztalt, szent keze gyógyított.
Ám az évszázadok keresztyén papsága,
súlyos terheket rótt hívei vállára.
Ha látott bűnterhelt, lelki vezeklőket,
csak adomány árán oldotta fel őket.
Isten ügyének így egyre inkább ártott,
vádlóból lett igaz, az igazból vádlott!
Aki másképpen hitt, börtön mélyén görnyedt,
sok hitvalló vére áztatta a földet.
Tévtanok rabláncán vergődtek a lelkek,
s üdvöt – érdem nélkül – remélni se mertek.
Ezt látta meg Luther, s háborgott a lelke,
Isten igazságát szomjazón keresve,
szinte éjjel-nappal olvasott, töprengett,
vallatta szent könyvét, melyet úgy megkedvelt.
Isten figyelt: s látta, szíve nehéz harcát,
álmatlan éjeken, könnytől ázott arcát.
Nem hiába fárad: mit nem sejt előre,
Isten igazsága felragyog előtte!
ujjong midőn érti, szinte bele szédül,
hit által nyer üdvöt, cselekedet nélkül.
Nem gyötri már lelkét bűnök súlyos terhe,
Isten a Krisztusért: mind, mind elengedte!
Nincs bűn adóságunk, átvállalta régen,
Jézusunk megváltott, nem aranyon, véren!
Nem kell sanyargatva jobbá tenni magunk,
mehetünk Őhozzá úgy, ahogyan vagyunk.
Tisztán hangzik ismét az Ige a régi,
de mégis mindig új, mert örök menybéli!
Megtérésre hívón, olyan tisztán szépen,
mint Urunk hirdette, Izráelben régen.
Lelket elevenít éltető ereje,
benne: magához hív Isten szeretete.
Látja koldus ruhánk, újat kínál érte,
csak mennyei újban járhat, papi népe.
Láthatatlan hordjuk most, ezt az új ruhát,
láthatón örökké, Istennél odaát!
Pecznyík Pál
