"Szolgáltass nekem igazságot, Istenem!" (Zsolt 43,1)
"Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért" (Mt 20,28)!
Második eljövetelekor mint Király érkezik, hogy akik elfogadták ezt a szolgálatát, vele éljenek örökké! -
Szívedben él már az ÚR Jézus Krisztus?
Pecznyík Pál bizonyságtétele
Krisztusért szenvedni, kiváltság!
Filippi 1, 27. 29.
Kedves hallgatóim: sokféle szenvedés van a világon. A fakírok, szándékosan szenvedéssel nyomorgatják testüket. A keleti pogány vallásokban is, a szenvedésre helyezik a fő súlyt. A szenvedésről, a legtöbb ember, szinte regényt írhatna. Ám ezek a szenvedések, ha nem a Krisztusért vannak, akkor azok, semmit sem jelentenek, a szenvedő ember lelke számára. Az ilyen szenvedések, soha nem kerülhetnek be Isten mennyei aranykönyvébe. De a legkisebb szenvedés is, ha az Krisztusért van, bizonyos, hogy feljegyzésre kerül Isten színe előtt. Pál Apostol Filippi levelében olvashatunk arról, hogy a filippi gyülekezetnek megadatott az a nagy kiváltság, hogy ne csak higgyen Krisztusban, hanem szenvedjen is érte! Most felolvasom a Filippi levél első részének 27-ik és 29-ik versét: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek. Mert nektek nem csak az adatott meg, a Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte! És hogy ugyan abban a küzdelemben álljatok, amelyet tőlem láttatok.” Íme, egy dicsőséges célra mutatás, a hívő ember életére nézve. A felolvasott két vers, egy nagyon fontos figyelmeztetéssel kezdődik. ”Az evangéliumhoz méltóan viselkedjetek!” Mi az evangélium? A Krisztus váltságáról szóló nagy örömhír! Ez pedig azt jelenti, hogy Isten megváltott gyermekei, a Krisztushoz méltó módon viselkedjenek, ebben az Istentől elfordult sötétedő lelki világban! Sajnos, mi hívő emberek, gyakran megfeledkezünk arról, hogy királyi gyermekek, királyi papság vagyunk! Figyeljük meg, hogy a földi királyok gyermekei, királyi hercegek, sok tekintetben elkülönülnek az átlag emberektől. És ha ez így van világi viszonylatban, mennyivel fontosabb volna Isten gyermekeinek az életében, a világtól való elkülönülés. Sajnos, mi gyakran eltérünk az istengyermeki szabadságtól, és így, könnyen mi is, a szabadosság csapdájába esünk. Pedig, a kétféle viselkedési mód között, óriási különbség van. Vajon hogyan vonzhatnánk meg nem tért embereket, Krisztushoz, ha sokszor, egy követ fújunk velük? Bárcsak a Krisztusi szentség és méltóság, jellemezhetne bennünket. A 29-ik versnek is csodálatos üzenete van számunkra. Mi az a csodálatos üzenet? Hát az, hogy nekünk nem csak az adatott meg, hogy higgyünk Krisztusban, hanem az is, hogy szenvedjünk érte! Isten nagy kegyelmét látom abban, hogy hozzánk még eddig nem jutott el, az a keresztyénüldözési hullám, amelytől már több ország hívő keresztyényei szenvednek. Legtöbbször, vallási fanatizmusból üldözik őket. Különösen Afrikában és Ázsiában. Az ott élő hívő Keresztyén testvéreinknek is, megadatott az a nagy kiváltság, hogy ne csupán csak higgyenek Krisztusban, hanem szenvedjenek is érte! Csak a mennyei dicsőségben lesz láthatóvá, hogy hívő keresztyén testvéreink hívő élete és bizonyságtétele, hány hitetlen embert vezetett Krisztushoz! Bár a Filippi levél, közel kétezer éve íródott, üzenete mégis, csodálatosan ráillik mai nemzedékünkre. Mert a bűn, kezdettől fogva, változatlanul szedi áldozatait, a lelkükkel mit sem törődő emberek közül. A szenvedéstől való félelem, minden nemzedékben megtalálható. Magam is, félek a szenvedéstől. Pedig ez még nem is a Krisztusért való szenvedés. Életem hosszú évtizedei során, sokat szenvedtem különféle betegségekben és balesetekben, úgy megtérésem előtt, mint megtérésem után. És csak ritkán jut eszembe, hogy hálás legyek Istennek a rám bocsátott próbákért, szenvedésekért. Pedig Ő a szenvedések által is, lelkem örök üdvösségét munkálja. Vajon mi ez a pillanatnyi könnyű szenvedés, a rám váró és örökkévaló dicsőséghez képest? Szinte csak nulla. „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk, örökkévaló dicsőséget szerez nékünk.” De a Krisztusért való szenvedés drága kiváltsága, nem adatik meg minden embernek. A szenvedés, nem lehet üdvösség kérdése! De mégis boldogok lehetnek azok, akik Krisztusért szenvedhetnek. Azok, bizonyosan megkoronáztatnak majd! Ámen.