AZ ÜNNEP EVANGÉLIUMI KÖLTEMÉNYE
Versmisszió
ÚTSZÉLI PRÉDIKÁCIÓ
Isten kis paránya vagyok, a népek nagy tengerében,
ha senki sem, Ő számon tart, váltságdíjat adott értem!
Nem katedrán, sem szószéken, az életút szélén állok,
Megváltómról mindenkinek, verseimben prédikálok.
Hiszen Jézus a Golgotán, mindenkiért vért áldozott!
Ám sok ember él, aki még, váltságáról nem hallhatott.
Jézus váltságát hirdetem, akihez csak szavam elér,
mert testéből mindenkiért, kicsordult a bűntörlő vér!
A megváltás örömhírét, még ma frissen tovább adom,
nem rejtem el véka alá, holnapig nem takargatom.
Koldus nyújt ma koldusoknak, kevésből is egy keveset,
drága mennyei mannából, melyet naponként szedeget.
Abban: Jézus adja magát, kenyér gyanánt ma is nekünk,
itt a földi vándorúton, így jár bennünk, így jár velünk.
Halljátok hát az örömhírt! Jézus adja magát nektek,
Benne: már itt, békességre, mennyben üdvösségre leltek.
Ő a gazdag dicső Király, szegénnyé lett érettetek,
hogy egykor a dicsőségben, ti is Vele lehessetek.
Nézzétek, mint fut az idő, a nagy órán, mely az élet,
visszanézve, pillanatnak tűnnek csak a hosszú évek.
Ma van a drága alkalom, mert csak a ma, a tiétek.
Jézus még ma, kegyelemből, üdvösséget adhat néktek.
Megmenekül mind az, aki Jézusra bízza életét,
Benne bízva, ragadja meg, lélekmentő drága kezét!
És abból a drága kézből, ki nem tépheti őt senki,
az új földön, e drága kéz, fogja lelkét partra tenni!
Jézus drága váltságáért, szívemből csordul a hála,
kegyelemből, én a koldus, egykor ott lehetek nála.
Őt hirdetem, míg csak élek. Ahová csak visz a lábam,
s ha bűnbánók hozzá térnek, nem hiába prédikáltam.
Pecznyík Pál
Megjegyzés: A vers a szerző által internetes közlésre, számomra engedélyezett új, máshol még nem publikált írása. <><
