Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon. (Lk 12,48b)
Reményteljes várakozás
(Zsidók 10, 35. 37)
Kedves hallgatóim! Isten hívő népe, már az apostolok kora óta, Krisztust várja vissza, és reményteljes várakozásban él. Ez a reményteljes várakozás pedig, Jézus Krisztus második eljövetelére épül. A Zsidókhoz írott levél 10-ik fejezetében is, a 35-ik és 37-ik versben, ennek a reményteljes várakozásnak ígéretéről olvashatunk. „Ne dobjátok el hát bizalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, el jő, és nem késik.” Nos, ebben a felolvasott két versben, Jézus Krisztus második eljöveteléről van szó. Az Úr Jézus rövid földi életének a hiánya, az Ő mennybemenetele után vált egyre fontosabbá, Isten megváltott gyermekei számára. Urunk eltávozása övéi közül, olyan nagy űrt hagyott maga után, melyet csak Ő maga tudott betölteni. Bár Ő, azóta is, itt van közöttünk, Szentlelke által. Mégis, az övéi: a saját szemeikkel szeretnék látni őt. Isten népének ez a hő vágya pedig, már közel kétezer éve vár beteljesülésre. Jézus, mikor Betlehemben megszületett, hozzánk, emberekhez vált hasonlóvá, a bűnt kivéve. Mi pedig azóta is, várva várjuk azt a napot, melyen ígérete alapján, a feltámadásban, mi válunk majd hozzá hasonlóvá. Akkor megtörténik a csodálatos lelki ruhacsere, és lelkünk, a levetett testi ruha helyett, felöltheti magára az új, örökkévaló lelki ruhát. A könyv írója arra int és biztat minket, hogy ne dobjuk el Jézusban való bizalmunkat, melynek nagy jutalma van. Isten gyermekei, ha hűségesek maradnak Jézushoz mindvégig, nem csak a napsütéses napokban, hanem a próbás és borús napokban is, amikor úgy tűnik, hogy életük nehéz körülményei között, Jézus távolléte, nagyon messze van tőlünk; hű Megváltónk akkor is közelünkben van, csak mi, nem láthatjuk őt. Ő helyesen rendezi körülményeinket, mivel jól ismeri azokat. Mindent javunkra végez, hitünk megerősítése céljából, irántunk való mérhetetlen szeretetből. Ne gondoljuk azt, hogy Ő gyönyörködik fájdalmainkban, szenvedéseinkben! Ő együtt érez velünk, hiszen Ő, sokkal hatványozottabban élte át a kínt, a szenvedést, a Golgotán! Mi ugyan méltán szenvedünk bűneink miatt, de Urunk bűntelenül és ártatlanul szenvedett. A bizodalom, más szóval, hitet jelent. A hit ajándéka pedig, addig a pillanatig adatott nekünk, amíg meg nem láthatjuk Urunkat, akiben hiszünk. És amikor már látható lesz, akiben hiszünk, továbbra már nem lesz szükség a hitre. A 37-ik vers, Jézus Krisztus második eljövetelével kapcsolatos. Bár az igevers, kevés időről szól, nekünk mégis, mérhetetlenül hosszúnak tűnik ez a várakozás. De ne feledjük el, Isten örök világában, nincs idő. A hosszú kétezer év, nála csupán egy pillanat, Jézus Krisztus pedig visszajön értünk, az Atya által meghatározott időben, nem fog késni, egy másodpercet sem. Mi emberek, életünk folyamán, sokszor kényszerülünk kisebb nagyobb várakozásra. De Isten, így szeretne megtanítani minket, a kitartó várakozásra. Nekünk sokszor nehéz még 5 percet is várakozni. Mennyivel nehezebb órák hosszat várakozni valakire, vagy valamire. Háborúk idején, a kenyér utáni sorban állás is, megedzett minket a várakozásban. Vajon gondolunk-e arra, hogy a várakozásnak értéke van? Az érték a szerint változik, hogy kire várunk. Isten gyermekei várakozásának nagy értékét, az Úr Jézusra való várakozás adja meg. Földi híres személyiségek vagy királyok jövetelét is, feszült várakozás előzi meg. Mennyivel inkább, a királyok Királyának, Krisztusnak az érkezését! Bár minden egyházi év, Ádventtel, Krisztus második eljövetelének várásával kezdődik, mégis, a hívő nép életében, az egész év; Jézus Krisztus második eljövetelének a várásában telik el. Ez a várakozás pedig azért állandósul évről - évre, mivel az időpont ismeretlen. Nem ismerjük sem az évet, sem a napot, sem az órát, melyben Krisztus vissza jő dicsőségben! De Isten a reményt azért ajándékozta nekünk, hogy a várakozásban, meg ne fáradjunk, meg ne lankadjunk. Kérjük Urunkat, ajándékozzon meg minket, reményteljes várakozással, hogy reménységgel tudjunk tekinteni, az előttünk álló órák, napok, évek felé. Álljon mindig lelki szemeink előtt, Urunk drága igéje: „A reménység pedig nem szégyenít meg” Isten időszámítása alapján, az Úr Jézus visszajövetele, már küszöbünkön van. Várakozásunk ideje alatt pedig, gondoljunk a csodálatos megjutalmazásra, mely Urunk ígérete alapján, nála vár reánk. Ámen.
Pecznyík Pál
