"Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval." (Róm 12,21) Csak ha az ÚR keskeny útján járok, akkor tudok vele győzni a rossz felett, mert ő már legyőzte a bűn, halál és Sátán hatalmát!
Felhívás megtérésre
Pecznyík Pál bizonyságtétele
Joel 2, 12-13.
Kedves hallgatóim! Urunk hozzánk szóló üzenetét, Joel próféta könyvéből olvasom, a második fejezet, 12-13-ik versét. „De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és megbánja még a rosszat is.” Bizonyára a Bibliát, nem ok nélkül nevezik, élet könyvének. Tartalma és üzenete, kisugárzik az emberi élet minden területére. Ezek a felolvasott igeversek is, bár évezredekkel ezelőtt hangoztak el a prófétán keresztül, üzenetük mégis olyan friss és eleven, mintha azokat, most intézték volna hozzánk. A megtérésre való felszólítás már nagyon régi keletű. Azóta tart, amióta az ember elpártolt Istentől, az ámítóra hallgatva. Az ember balgán azt gondolta, hogy néhány évtizedes földi élete, e rövid idő alatt is, ki fog teljesedni! Ám a szomorú és tragikus események, nagyon is rácáfoltak erre. Ez a szomorú és gyászos sorozat pedig, az első testvérgyilkosságtól kezdve, mind a mai napig tart még. És kiterjed az egész lakott földre. Istennek a megtérésre hívó drága szava, hívő gyermekeinek bizonyságtételén keresztül, ma is hangzik szerte a földön, szakadatlanul, éjjel-nappal, az Istentől elfordult és a maga dicsőségét kereső emberiség felé! Isten világosan látja életünket; és azt az utat, melyen a kárhozat szakadéka felé sodródik az életünk. És minél közelebb jutunk ehhez az életveszélyes szakadékhoz, annál fontosabb és sürgősebb, Urunknak a megtérésre hívó szava! Mivel a szakadékba zuhanás, a halál pillanatában bekövetkezhet! És a kárhozatba zuhant ember sorsa, ezzel végleg meg van pecsételve. Mivel azonban, ez a kárhozatos szakadék, szemmel nem látható, ezért az emberek azt gondolják: az nem is létezik! A megtérés azonban nem lehet olyan félig-meddig való megtérés. Nem lehetséges félig Istenhez, félig a világhoz kötődni. De a vallásos ember azt gondolja: hűséges templomba járásával, jócselekedeteivel, felületes igeolvasásával, elnyeri majd Isten tetszését, és ezzel helyet biztosít magának az örök életre, Isten dicsőséges országában. De ez nagyon is téves felfogás. Igénkben világosan áll: „Teljes szívvel, böjtölve és gyászolva.” Isten nem ismer felezést. Vagy teljesen Istennek, vagy teljesen a világnak. Nincs arany középút, amint azt, sokan gondolják. Sok hívő emberről jegyezték föl, hogy sírva, könnyek között térdelt Isten elé, és sírva kért bocsánatot tőle, elrontott élete miatt, elkövetett bűnei miatt. Nos, az ilyen megtérés, valóban, Isten szerint való. Ez nem a ruha, hanem a szív megszaggatása! És mit ígér Isten a hozzá térőknek? Türelmes és irgalmas lesz hozzájuk. Mert, „Türelme hosszú, szeretete nagy!” Isten szeretete pedig, a Golgotán ragyogott fel a legcsodálatosabb fénnyel; Fiában, Jézus Krisztusban! Isten, a Golgotán mutatta be legszembetűnőbben, a bűnösök iránti mérhetetlen szeretetét! Az a szeretet, valóban a legnagyobb áldozatos szeretet volt. Ennél nagyobb szeretet és áldozat, soha nem volt a földön. De csodálatos az igeszakasz vége is. Isten „megbánja még a rosszat is”! A Teremtő hatalmas Isten, megbánja még a rosszat is? Gondoljunk csak Ninivére, a romlott erkölcsű városra, nem törölte el azt, mert megtért a nép. Bár az özönvíz előtt, megbánta azt is, hogy embert teremtett. Mózes közbenjárására, nem törölte el a zúgolódó népet. Isten többször is, megbánta a rosszat! Miért? Mert az Úr Jézus, még a világ teremtése előtt, önként vállalta a közbenjárást, a megromlott emberiségért, ha bár az, akkor még nem is létezett! Jó volna hát meglátnunk: megváltásunk, megmaradásunk és üdvösségünk egyetlen módja, Istenhez térésünk. Akik ezt nem veszik komolyan, örökre elvesztek! Jaj, minden olyan embernek, aki az örökkévaló élő Istent, kihagyja a számításából! Mert úgy, oda kerül, ahol Isten soha nem lesz jelen, a kárhozatba, az örök sötétségbe! Pedig, Isten kegyelméből, az örök élet, az övé is lehetne. Ámen.
Forrás: MERA RÁDIÓ www.mera.hu
