Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Az ÚR jön hatalommal. (Ézs 40,3.10) Legyünk mi is az ÚR Jézus útkészítői sokak számára! Hirdessük az ő visszajövetelét és evangéliumát, szent igéje és Szentlelke által!
Pecznyík Pál bizonyságtétele
Elközelített Isten országa!
Zsoltár 130,1-2. és Márk 1,15.
Kedves hallgatóim! A mai alkalommal, két Bibliai könyvből olvasok igét: az egyiket Zsoltárok könyvéből, a 130-ik zsoltár, 1-2-versét: „A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, halld meg szavamat”. A másikat: Márk Evangéliumából, az első fejezet, 15-ik versét: „Jézus így szólt: Betelt az idő: és elközelített már az Isten országa: térjetek meg és higgyetek az Evangéliumban”. A felolvasott 2 zsoltárverssel kezdem bizonyságtételemet. Ez a két vers, egy mélyre süllyedt ember segélykiáltása. Az életnek valamilyen súlyos és veszélyes mélységébe zuhant ez, az Úr segítségért esedező ember. Bár tudja, hogy súlyos bűnt követett el, Urával szemben. Tudja azt is, hogyha az Úr, számon tartaná a bűnöket, akkor kicsoda maradhatna meg? Ezért, reménységgel bízik, az Úr szabadításában. Mennyivel súlyosabb helyzete van annak az embernek, aki távol él Istentől, vagy még rosszabb esetben, nem is hisz, létezésében. Az ilyen ember, ha életveszélyes helyzetbe kerül, kihez folyamodik segítségért? Különösen, ha a közelében, nincs senki. Hiába kiált segítségért, szavait nem hallja senki. Isten azonban, aki mindenütt jelen van, élesen figyel övéire, jól látja és hallja, hozzá forduló gyermekei segélykiáltását. Nála, mindig kész a megoldás. És bármilyen veszélybe kerül gyermeke, Istennél mindig lesz, kedvező megoldás. Még akkor is, ha veszélybe került gyermeke helyzete, nem úgy oldódik meg, ahogyan ő azt elgondolta. De bizonyos, hogy Isten megoldása, a jót fogja szolgálni, gyermeke életében. Nos, a segítségért kiáltó ember esetéhez kapcsolódik, Márk evangéliumából a 15-ik vers. „Betelt az idő: és elközelített az Isten országa”. A bűn mélységéből kiáltó emberiség segélykiáltását is, meghallotta Valaki a mennyben. Jézus Krisztus, az Isten Fia! Olyan mély szánalom fogta el Őt, a bűnökben vergődő emberek iránt, hogy megmentésük érdekében, még mennyei dicsőségéről is lemondott egy rövid időre. Lejött a fényből az éjbe, önként vállalta a zord és verejtékes életű emberi sorsot. Az ellene való áskálódásokat, gúnyolódásokat, a meg nem értéseket. A sok hálátlanságot, melyben olyan sokszor volt része. De önként vállalta a legsúlyosabbat is, a Golgotai kereszthalált! Mert tudta, hogy a bűnt, a Sátánt és a halált, csak áldozatos halálával győzheti le! Le is győzte! Hála érte Istennek, aki Fiával együtt szenvedett, ám Vele együtt, vívta ki a győzelmet is, a Sátán felett! Nos, ez a Sátán és halál feletti győzelem, és az Úr Jézus halálból való feltámadása, ez, az Evangélium, ez a nagy örömhír, minden kárhozatra méltó ember számára! Ezt a nagy örömhírt hirdetik még ma is, Isten gyermekei, Jézus hírvivői. Hogy az emberek, szerte a földön, térjenek meg és higgyenek az Evangéliumban. Hit általi megtérés szükséges ahhoz, hogy a bűnös ember, kegyelemben részesüljön, és hálás szívvel fogadja el Isten feléje nyújtott ajándékát, az üdvösséget. Az örömhír, a megtérésre való felhívás, ma is hangzik mindenfelé a földön. Isten, az üdvösségből senkit sem akar kizárni. De a mennybe való bemenetel, nem kötelező. A mennyei dicsőséges otthont, csak önkéntes emberek fogják benépesíteni. A mennybe jutni nem, muszáj, szabad! De mi legyen azzal az emberrel, aki nem törődik hallhatatlan lelkének örök helyzetével? Az a néhány évtized, melyet Isten arra adott, hogy az ember felkészülhessen az örökkévalóságra. De ha ezt az ember, könnyelműen veszi, vagy elmulasztja, akkor ezzel, mérhetetlen kárt okoz, saját lelkének. Mivel nem élt, az Isten által adott, drága lehetőséggel, hallhatatlan lelke érdekében. A múló idő pedig, nem áll meg, senki kedvéért sem! Az ember tehát, a saját döntése alapján, üdvözül, vagy elkárhozik. Az Úr Jézus, még ma is hívja az embereket, mennyei országába, mivel második eljövetelének dicső napja, rohamosan közeledik. És mivel az, váratlan lesz, ezért, bármely pillanatban, megtörténhet! Boldogok mind azok, akik felkészültek a királyok Királyának fogadására! Azokat Ő, magával viszi fel a levegőégbe, a dicsőségbe, hogy örökké Vele legyenek. De mi lesz azokkal, akik nem is tudnak erről a váratlan eljövetelről? Vagy ha tudnak is róla, de nem hiszik el, sőt, megmosolyogják az Úr Jézust visszaváró embereket. Az elragadtatás, egy pillanat műve lesz. A hitetlen emberiség pedig, csak akkor kap észhez, ha tapasztalja majd, hogy itt is, ott is, hiányzik egy családtag, vagy munkatárs, a felemás házasság révén vagy a férfi, vagy a feleség. Bárcsak minél többen, meghallanák Istennek mennybe hívó szavait, hiszen csodálatos otthont készített megváltott gyermekeinek. Ámen.
